Hogyan kezdődött a kapcsolatod a bútortervezéssel? Mikor és hogyan döntöttél úgy, hogy ezen a pályán szeretnél elindulni?
Az első emlékem 7-8 éves koromból származik, amikor apukám kerítést gyártott és a leeső fadarabokat kértem, hogy egy sámlivá fúrja össze nekem, én meg kifestem. Mai napig megvan ez a sámli, mindig szeretettel gondolok rá. Valahol itt indulhatott el a bútorok, textilek, formák iránti szenvedélyem.
Vannak már olyan szakmai mérföldköveid, akár egy bútor, fontos projekt, díj, kiállítás vagy együttműködés, amelyekre különösen büszke vagy?
Az legelső mérföldkőnek azt gondolnám, amikor valaki először megvette az asztalom, nagyon jó érzés volt, hogy értékeli a belefektetett időt és energiát, engem. 2022-ben az első hazai ELLE DECO INTERNATIONAL DESIGN AWARDS-on Az Év Fenntartható Kezdeményezése a Hellowood kabinkája lett, aminek a teraszán ott díszelegnek az újrahasznosított fa asztalkáim, ez volt az első nagyobb sajtómegjelenésem márkaként. Ami még eszembe jut, amikor először volt lehetőségem a S/ALON Budapest kiállításra terméket vinni és ott már kiállítóként vettem részt. Ilyen esetekben meg szoktam állni egy pillanatra és megélni ezt a boldogságot, ez tartja bennem a lelket a nehéz időkben.
Mit tartasz eddig a legfontosabb szakmai tanulságnak vagy tapasztalatnak a pályád során?
Leginkább téged „vesznek” meg, a te energiád, hozzáállásod, személyiséged, nem kizárólag a termékeidet.
Mi az, ami előre visz a mindennapokban? Van egy konkrét cél, jövőkép, amit szem előtt tartasz a munkád során?
Amit már említettem, ha egy kihívást teljesítek, utána picit megállok és megélem a pillanatot. Szeretném, ha a jövőben is lenne lehetőségem, energiám, motivációm újítani, reagálni a felmerülő igényekre.
Melyik általad tervezett/készített bútordarab áll hozzád a legközelebb, és miért?
Nagyon szeretem a hullám padok formáját, mindig is érdekelt a vertikális térkihasználás, hogy nem csak sík ülőfelületeket alkalmazunk. Ez egy első kísérleti darabja ennek, szeretném továbbfejleszteni majd a jövőben.
Hogyan születik meg nálad egy bútor ötlete? Mennyire indulsz ki funkcióból, formából, anyagból vagy egy érzésből?
Vannak olyan bútorok, amit magam miatt tervezek, mert egy érdekes forma jut eszembe, valami megihletett, és vannak olyan bútorok, amik külső igényekre reagálnak. Az Econor alapvetően funkcionális bútorokban erős, ezt fűszerezzük minden esetben valami kick-kel, lehet ez egy ütős szín, meglepő textúra vagy apró részlet.
Mennyire fontos számodra a fenntarthatóság vagy az innováció a tervezés során?
Az egész márkának ez az alapja. Csak újrahasznosított, innovatív anyagokból gyártunk bútort. Nem szeretek semmit sem félig - vagy sehogy, vagy teljesen, így van ez az Econornál is. Szinte minden anyagunk új a piacon, tesztelés alatti, sok energiába telik ezeket felkutatni vagy kikísérletezni magunknak, de nem bánom, ez teszi izgalmassá a koncepciót.
Mennyire szeretsz kísérletezni új megoldásokkal, formákkal, anyagokkal?
Nagyon! Fontos a játékosság, a hibázni merés, a problémamegoldó készség egy startup vállalkozásnál. A nagyobb cégek már nem kísérleteznek annyit, a stabil, bevált technológiára építenek – érthetően, viszont ezzel nagyon sok tanulástól, fejlesztéstől maradnak távol. Szerintem kis márkaként ez egy szabadság, hogy nincs veszteni valónk.
Mesélnél röviden a kiállításon bemutatott bútorodról? Mi volt az alapötlet, milyen funkciót, hangulatot vagy történetet szerettél volna megjeleníteni?
A kiállításon 2 db fa asztalka volt látható az 5 db-os BABÁK kollekcióból, amik újrahasznosított hajó konténer raklapokból és maradék konyhapult kőből készülnek. A fát tömbösítjük, a tömör hasábokat esztergáljuk, majd ehető – narancsos, mézes olajjal felületkezeljük. Az olajat kék ásványi pigmenttel kevertem és kézzel vittem fel, hogy látszódjanak az ujjlenyomatok, különleges mintázatot kapjon a bútor.
Szerettem volna egy igazán organikus, finom formát alkotni, puha élekkel, érdekes anyag - és színkombinációval. A végkifejletről mindig a Matrjoska babák jutnak eszembe, ezért kapta ezt a nevet a kollekció.
Milyen kihívásokat és lehetőségeket rejt véleményed szerint ez a szakma?
Rengeteg lehetőséget rejt az önkifejezésre, kapcsolódásra másokkal, offline alkotásra.
Kihívást jelent a megélhetés, szerintem nagyon kevés hazai tervező tud tisztességesen megélni a márkájából – sajnos. Bízom benne, hogy a hazai fogyasztó közönség a jövőben tudatosabban, első körben magyar termékeket fog vásárolni és támogatja majd a hazai alkotókat, vállalkozásokat. Én próbálok erre figyelni a mindennapokban is, hiszen tudom, hogy nekem is milyen sokat jelent ez fordított esetben.
Mi jelent számodra inspirációt más női alkotók, tervezők munkásságában? Van példaképed a szakmában vagy esetleg a szakmán kívül, aki szakmailag inspirál?
Szeretem, hogy a női tervezők kiemelkedően magas szociális hozzáállással terveznek, illetve érezhető az empátia egymás irányába. Ez egy jó, tápláló közösség, aminek jó részese lenni.
Tina Bobbe kávéfőzőit imádom, teljesen más, valami új, színes, vidám, határfeszegető, tetszik ez a mentalitás.
Mit tanácsolnál más fiatal tervezőknek, különösen lányoknak, nőknek, akik most lépnek be a szakmába vagy még csak keresik az útjukat?
Azt, hogy ha van ötletük, termékük, kezdjenek el róla mielőbb kommunikálni, posztolni. Mire egy márka „beérik”, az évekbe telik, addig szépen fel lehet építeni egy brandet, véglegesíteni a termékeket, ez egy hosszú folyamat. Illetve, hogy ne nyomasszák magukat, ha nem történik meg a siker olyan gyorsan, mint gondolták.
