Fotó: Bozó Csongor
Hogyan kezdődött a kapcsolatod a bútortervezéssel? Mikor és hogyan döntöttél úgy, hogy ezen a pályán szeretnél elindulni?
Mielőtt a formatervezői pályára léptem, full-time modellként dolgoztam, és szinte megállás nélkül utaztam. Ennek köszönhetően számos kultúrát fedezhettem fel, ami a tárgykultúra terén is szélesebb ismereteket adott. A Japánban és Kínában töltött évek alatt szerettem bele a kerámia tárgyakba - elsősorban a teázásokkor használt darabokba -, aminek hatására elkezdtem a korongozást és az építést tanulni. Visszatekintve, talán ez volt az első lépés a formatervezés felé, de azt hiszem mindig is érdekelt a bútorok és a tárgyak formavilága.
A formatervezés, mint szakma azonban teljesen ismeretlen volt számomra, akkoriban még nem tudatosult bennem, hogy ezzel akár hivatásszerűen is foglalkozhatnék. A kifejezéssel akkor találkoztam először, amikor a Corvin Rajziskola képzéseit böngésztem. A Tér-és formatervezés szak leírását elolvasva nagyon izgatott lettem. Végre találtam valamit, ami igazán érdekelt és amiben el tudtam képzelni a jövőmet a modellkedés után. A Covid-időszak sok szempontból borzasztó nehéz volt, annyi pozitívumot viszont adott, hogy meg tudtam hozni egy döntést, amit már évek óta terveztem, de nem mertem meglépni. Elindított egy teljesen új pályán.
Vannak már olyan szakmai mérföldköveid, akár egy bútor, fontos projekt, díj, kiállítás vagy együttműködés, amelyekre különösen büszke vagy?
Az IKO névre hallgató csobogó, ami jelenleg a Középpont jóga stúdió bejáratánál, az előkertben áll az, ami mindig nagyon közel fog állni a szívemhez. Egyrészt azért, mert Burján Kati támogatásával jöhetett létre, aki azóta is az egyik legfőbb támogatóm, másrészt, mert ez volt az első teljes egészében megvalósult tervezésem.
Ezen kívül első két megvalósult székemre, a KARTON-ra és LOOP-ra, amikkel sikerült több hazai kiállításon (W Hotel Budapest-Design Exchange, 360 Design Budapest, Salon Budapest) részt vennem, és nemzetközi szinten is lehetőségem nyílt bemutatkozni a Milan Design Week keretein belül.
Mit tartasz eddig a legfontosabb szakmai tanulságnak vagy tapasztalatnak a pályád során?
Például azt, hogy a konfliktus kerülése nem mehet a projekt kárára. Ne feltételezz, hanem kérdezz, mondd, ha kell tízszer is!
Mi az, ami előre visz a mindennapokban? Van egy konkrét cél, jövőkép, amit szem előtt tartasz a munkád során?
A kétlakiságnak - New York és Budapest között - szeretném még inkább megszilárdítani az alapjait. Amerikában munkalehetőséget és kapcsolatokat kialakítani, de közben megtartani az itthon jól bevált szakmai kapcsolatokat, akikkel egy-egy tervezés kivitelezését távolról is gördülékenyen le tudom bonyolítani. Egy lakatosmesterem már van, aki biztos pontom lett, ha fémmel dolgozom; ezeket a kapcsolatokat szeretném megőrizni.
Ezen kívül a cél még egy kis stúdió kialakítása New Yorkban és/vagy Budapesten, ahol én magam is tudok kerámiázni, barkácsolni. Valamint új anyagokkal, technikákkal megismerkedni és más designerekkel kollaborálni. Sok szuper tehetséges tervező van, akikkel a jövőben nagyon szívesen dolgoznék együtt bármilyen projekten.
Melyik általad tervezett/készített bútordarab áll hozzád a legközelebb, és miért?
Nehéz választanom a KARTON és LOOP szék között, de ha mégis kellene akkor a KARTON áll hozzám közelebb. Ez az a darab, ami formailag, de több szempontból is a leginkább tükröz engem jelenleg, mint tervezőt.
Hogyan születik meg nálad egy bútor ötlete? Mennyire indulsz ki funkcióból, formából, anyagból vagy egy érzésből?
Mindig változó, mikor mi indítja el a folyamatokat, sok mindentől függhet. Az utóbbi pár alkalommal például formákból és érzésekből indultam ki és aztán finomhangoltam funkcióra.
Mennyire szeretsz kísérletezni új megoldásokkal, formákkal, anyagokkal?
Az eddigi projektjeim egyelőre mind a megszokott anyagokból (fém, agyag, beton, fa) készültek és az éppen elérhető, megfizethető technikákkal és technológiákkal, de amint lehetőségem adódik rá, mindenképpen nyitni szeretnék új anyagok, megoldások felé. Egyelőre a ”Hogyan tudnám megvalósítani?” diktálta a dolgok menetét, de mindig nagyon izgatott vagyok, ha valami újba vághatok bele.
Mesélnél röviden a kiállításon bemutatott bútorodról? Mi volt az alapötlet, milyen funkciót, hangulatot vagy történetet szerettél volna megjeleníteni?
A LOOP chair még a MOME-n született harmadévben. A feladat az volt, hogy fix paraméterű alapanyagból - egy acélcsőből - tervezzünk tulajdonképpen bármit, kivéve széket... Azonban a kezdeti koncepció, egy fellépő, a formai finomítások során végül mégis egy székké alakult át.
Egy olyan tárgy újratervezése volt a célom, ami jellemzően nem csőből szokott készülni, itt azonban épp ez az anyag kap hangsúlyos formai és funkcionális szerepet. A végleges terven a szék fellépő fokait egy egybefüggő, hajlított csőelem alkotja, amely a fő vázhoz, az ördöglakat mechanikáját idéző módon kapcsolódik. Ez a megoldás nem csak szerkezeti, hanem vizuális szempontból is izgalmas eleme lett a bútornak.
Mi jelent számodra inspirációt más női alkotók, tervezők munkásságában? Van példaképed a szakmában vagy esetleg a szakmán kívül, aki szakmailag inspirál?
Hevesi Annabella és munkássága nekem a kezdetektől fogva inspirációs forrás, de volt szaktársammal, Bali Bettinával való közös konzultációink is mindig nagy löketet adnak; vele mindig álom a csapatmunka. Illetve a szakmán kívül is sok kreatív, tehetséges barát vesz körül, akik folyamatosan inspirálnak.
