Hogyan kezdődött a kapcsolatod a bútortervezéssel? Mikor és hogyan döntöttél úgy, hogy ezen a pályán szeretnél elindulni?
Valójában sosem akartam bútortervező lenni, ma sem tartom magamat kifejezetten annak. Mindig is érdekelt azonban a tárgykultúra, a hétköznapi élet megszokott kellékei, de ezzel a témával eleinte képzőművészeti szemszögből foglalkoztam. A fa mint alapanyag is mindig jelen volt az életemben: édesapám hosszú évtizedekig bútorkészítéssel foglalkozott, az asztalosműhely, mint “alapfelszereltség”, mindig része volt a életünknek. Valószínűleg már gyerekkoromban belém ivódott, hogy a bútorokat nem vásároljuk, hanem készítjük, és hogy az otthon nem egy merev fizikai tér, hanem folyamatosan változó, alakítható, ahol tárgyak, helyek és funkciók olykor helyet is cserélhetnek egymással.
Én végül a Képzőművészeti Egyetemen végeztem, képgrafika szakon, és bár a diplomamunkámat már fa lemezekre nyomtattam, és évekig fa intarziákat készítettem, sokáig egyáltalán nem jutott eszembe, hogy a bútorokhoz bármi szorosabb közöm lehet.
Különböző okokból kifolyólag, aztán egy idő után a képzőművészettől eltávolodtam és a prózaibb használati tárgyak tervezése és készítése felé fordultam. Mostanra világossá vált előttem, hogy pont a két terület közötti határmezsgye az, ami leginkább foglalkoztat. Szeretem, ha egy tárgy nehezen skatulyázható be egyik vagy másik fogalom alá.
Vannak már olyan szakmai mérföldköveid, akár egy bútor, fontos projekt, díj, kiállítás vagy együttműködés, amelyekre különösen büszke vagy?
Jelenleg az összes szabad kapacitásomat a Multipraktik márka szippantja fel, melyen a férjemmel közösen kezdünk el dolgozni néhány évvel ezelőtt. Hálás vagyok, hogy mostanra van egy igazi műhelyünk és csapatunk, és hogy reményeink szerint sikerül egy olyan önfenntartó és alkotó közeget létrehoznunk, melyben sokféle tevékenység és ötlet teret kap.
Mit tartasz eddig a legfontosabb szakmai tanulságnak vagy tapasztalatnak a pályád során?
A műhelyben minden mindig sokkal több időt igényel, mint ahogy azt az ember előtte elképzeli. Az anyaggal való fizikai találkozást, és az ebből adódó ötleteket és problémákat sosem lehet modellezni, ezt semmi sem helyettesíti.
Melyik általad tervezett/készített bútordarab áll hozzád a legközelebb, és miért?
A gyerekeim emeleteságyába egy olyan lépcsőelemet készítettem, ami gyakorlatilag egy kétoldalas intarzia, egyik oldala az egyikük, másik a másikuk felé néz. Ez a panel egyszerre összeköti és el is választja őket. A két oldalon egy szójáték betűzhető ki:
ÉN IS - TE NEM
JÓ IS - TE NEM
Ez a bútor számomra megtestesíti azt az izgalmas területet ami a képzőművészet és a bútorkészítés között húzódik.
Mennyire fontos számodra a fenntarthatóság vagy az innováció a tervezés során?
Ha bútorokról van szó, akkor számomra nyilvánvaló, hogy nem eldobható megoldásokban gondolkodom, hanem hosszú élettartamban Új nyersanyag vásárlásánál nem vagyok túl finnyás, viszont nagyon nehezen dobok ki bármit, szívesen dolgozom régi bútorok darabjaival, hulladéknak minősülő tárgyakkal.
Mennyire szeretsz kísérletezni új megoldásokkal, formákkal, anyagokkal?
Nagyon! A Multipraktik gyakorlatilag erről (is) szól. Közös munkánk egyik fő alappillére a fa furnér, mely manapság elképesztő választékban elérhető. Évek óta dolgozom furnérokkal, de még mindig azt érzem, hogy kimeríthetetlen a sokszínűsége, bőven kínál még lehetőséget kísérletezésre.
Mesélnél röviden a kiállításon bemutatott bútorodról? Mi volt az alapötlet, milyen funkciót,
hangulatot vagy történetet szerettél volna megjeleníteni?
A kiállított tárgyak is a Multipraktik műhelyében születtek, a BARAZDA névre hallgató strukturált panelek felhasználásával. Ennél a technikánál 2 különböző színű furnért ragasztunk a felületre, majd a felső rétegbe vonalakat marunk, hogy az alatta lévő szín előbukkanjon.
Az installációban számomra a 3 kisméretű tárgy a legizgalmasabb. Posztamensnek hívom őket, amely definíciója szerint olyan tartóelemet jelent, ami sokszor önálló díszítő funkciót kap, a rá helyezett tárgyakat kivételes figyelem és megbecsülés övezi. A bemutatott darabok tudatosan hozzák zavarba a nézőt, aki számára nem egyértelmű, hogy bútort vagy esetleg szobrot lát. Elképzelésem szerint, használat közben ezek a posztamensek nem maradnak teljesen háttérben, kölcsönhatásba kívánnak lépni a rájuk helyezett tárgyakkal, adott esetben többletjelentéssel, transzcendens minőséggel ruházva fel azokat.
Instagram:
@multipraktik.info
@bravo.borbala
