Hogyan kezdődött a kapcsolatod a bútortervezéssel? Mikor és hogyan döntöttél úgy, hogy ezen a pályán szeretnél elindulni?
Az egyetemen egy tervezési projekt keretében kaptunk bútortervezési feladatot. Maga a bútortervezés közel áll hozzám, ugyanakkor még nem hoztam végleges döntést arról, hogy ebbe az irányba akarok-e szakosodni, mivel a formatervezés több területe is élénken foglalkoztat.
Vannak már olyan szakmai mérföldköveid, akár egy bútor, fontos projekt, díj, kiállítás vagy együttműködés, amelyekre különösen büszke vagy?
A diplomamunkámat említeném meg: egy digitális technológiával tervezett ékszerszett volt, amely teljesen a felhasználóra van alakítva. A projekt alatt új technológiával és új anyagokkal kellett dolgoznom, amelyek alkalmazása során rengeteg tapasztalatot szereztem.
Mit tartasz eddig a legfontosabb szakmai tanulságnak vagy tapasztalatnak a pályád során?
Mindig van hova fejlődni. Nekem erről az a mondás jut eszembe, hogy a jó pap holtig tanul, mégis bután hal meg. Az életünk során rengeteg hegy jön velünk szembe, amelyeket meg kell másznunk, és amelyek egy végtelenségbe nyúló hegységnek a részei. Maga a hegység az életünk során létrejövő kihívásokat és feladatokat szimbolizálja. Ahogy telik az idő, úgy kerülnek be a mindennapokba újabbnál újabb információk, technológiák, tervezési megoldások, emiatt a hegység mindig nagyobb lesz. Számomra emiatt vonzó a formatervezés: hajt a kíváncsiság, hogy minél több mindent tanulhassak és tapasztalhassak meg, illetve több területen is próbára tegyem magam.
Mi az, ami előre visz a mindennapokban? Van egy konkrét cél, jövőkép, amit szem előtt tartasz a munkád során?
A mindennapokban leginkább a családom, a barátaim és a párom támogatása visz előre – ők azok, akikre mindig számíthatok, és akik erőt adnak a nehezebb időszakokban is. Több cél is motivál: szeretném továbbfejleszteni grafikai tudásomat, kísérletezni különböző anyagokkal (különösen a porcelánnal, mivel keramikusként kezdtem), és hosszú távon az a vágyam, hogy a munkám egyszer egy nemzetközi kiállításon is megjelenjen. Ezek a munkámnak célt és irányt adnak, segítenek fókuszáltan, mégis nyitottan előre haladni.
Melyik általad tervezett/készített bútordarab áll hozzád a legközelebb, és miért?
A Vingård az első – és jelenleg egyetlen – teljes egészében megvalósult bútordarabom, amely a „Nők, bútorok, kárpitok” című kiállításon is bemutatásra került. Korábbi bútorterveim többnyire csak makett formájában készültek el, ez a munka azonban már komolyabb anyaghasználatot igényelt: valódi fával dolgoztam, és számos szakmai szempontnak, illetve előírásnak is meg kellett felelnie.
Mennyire fontos számodra a fenntarthatóság vagy az innováció a tervezés során?
Mindkettőt fontosnak találom, ugyanakkor amit elsőként felmérek, az az innováció. Minden tervezés előtt azt igyekszem boncolgatni, hogy az én tervem mi miatt innovatív, mi miatt tud versenybe szállni a többi piacon fellelhető termékkel, és mivel tud kiemelkedni közülük.
Mennyire szeretsz kísérletezni új megoldásokkal, formákkal, anyagokkal?
Mindig is vonzott az ismeretlen. Nagyon szeretek kísérletezni új formákkal, anyagokkal és megközelítésekkel. Az évek során rájöttem, hogy ösztönösen is a nehezebb utat választom, mert ezáltal tanulom a legtöbbet. A tervezési folyamat során a hibákból és tapasztalatokból tudok igazán fejlődni, és ezek segítenek abban, hogy legközelebb tudatosabban és magabiztosabban álljak neki egy-egy új ötletnek.
Mesélnél röviden a kiállításon bemutatott bútorodról? Mi volt az alapötlet, milyen funkciót, hangulatot vagy történetet szerettél volna megjeleníteni?
Egy féléves egyetemi projekt során olyan open-design bútor volt a tervezési feladat, amely adott mennyiségű anyagból készül, nem bontható elemeire, és két különböző funkciót lát el – azonban egy időben csak az egyik funkció érvényesülhet. Így született meg a Vingård, amely fekvő helyzetben padként használható, de álló helyzetbe forgatva pultként és bortartóként működik. Egy sokoldalú, többfunkciós bútordarab, amely ideálisan illeszkedik borászatok, borkóstolók, rendezvények vagy akár otthoni használat igényeihez is.
Mit tanácsolnál más fiatal tervezőknek, különösen lányoknak, nőknek, akik most lépnek be a szakmába vagy még csak keresik az útjukat?
Mindig lesznek hullámvölgyek: lesznek olyan pillanatok, amikor úgy érzik, elakadnak, nem sikerül megvalósítaniuk azt, amit elképzelnek, vagy épp kritikát kapnak a munkájukra. Ezek a helyzetek természetesek, sőt, ezek által tudunk fejlődni. Ilyenkor fontos, hogy ne veszítsék el az önbizalmukat, hanem bátran álljanak fel, és tegyék meg a következő lépést. A kitartás, az önreflexió és a kíváncsiság hosszú távon mindig megtérül. Tartsák azt is szem előtt, hogy ezekkel nem lesznek kevesebbek, csakis többek.
