Ugrás a tartalomra

Interjú Szokalopulosz Zoeval - a Nők, bútorok, kárpitok című kiállításunk egyik kiállítójával

2025.09.10.

Hogyan kezdődött a kapcsolatod a bútortervezéssel? Mikor és hogyan döntöttél úgy, hogy ezen a pályán szeretnél elindulni?
Mindig is vonzott a tárgytervezés világa, különösen az, hogy egy ötletből kézzelfogható, használható bútor születhet. Formatervezőként a tanulmányaim során több irányt is kipróbáltam, de a bútortervezés az, ahol igazán otthon érzem magam. A döntést az erősítette meg bennem, hogy a bútorok egyszerre funkcionálisak, esztétikusak és a mindennapjaink részei, így közvetlen hatásuk van az emberek életminőségére.

Vannak már olyan szakmai mérföldköveid, amelyekre különösen büszke vagy?
A mestermunkám mindenképpen mérföldkő számomra. Egy többgenerációs, átalakítható gyerekágyat terveztem, amelyet a kiállításon is bemutathattam. Ez a projekt különösen közel áll hozzám, mert nemcsak esztétikai szempontból volt kihívás, hanem funkcionálisan és ergonómiailag is sokrétű megoldást kellett kitalálnom.

Mi az, ami előre visz a mindennapokban?
A kíváncsiság és a folyamatos fejlődés vágya. Van bennem egy jövőkép: szeretnék olyan bútorokat tervezni, amelyek hosszú távon kísérik a felhasználókat és a fenntarthatóságot is szem előtt tartják.

Melyik általad tervezett bútordarab áll hozzád a legközelebb, és miért?
Egyértelműen a mestermunkám, a többgenerációs gyerekágy. Azért áll hozzám a legközelebb, mert személyes tapasztalatok és kutatások is formálták. Szerettem volna olyan megoldást adni, amely valóban hosszabb élettartamot biztosít a gyerekbútoroknak.

Hogyan születik meg nálad egy bútor ötlete?
Leggyakrabban a funkcióból indulok ki. Mit kell tudnia a bútornak, kinek készül, milyen környezetben fogják használni. Ezután kapcsolódik hozzá a forma és az anyagválasztás, végül pedig egy érzés, hangulat, ami egyedivé teszi a tárgyat.

Mennyire fontos számodra a fenntarthatóság vagy az innováció a tervezés során?
A mai világban felelősséggel tartozunk azért, hogy milyen tárgyakat hozunk létre. Éppen ezért számomra alapvető fontosságú a hosszú élettartam, az átalakíthatóság, valamint az, hogy a bútor ne csak egy rövid életszakaszban legyen használható. Emellett az anyagválasztás és megmunkálási folyamatokat is figyelembe kell venni.

Mennyire szeretsz kísérletezni új megoldásokkal, formákkal, anyagokkal?
Kifejezetten szeretek. Úgy gondolom, hogy a kísérletezés a tervezés szerves része, és sokszor éppen ebből születnek a legizgalmasabb ötletek.

Mesélnél röviden a kiállításon bemutatott bútorodról?
A többgenerációs átalakítható gyerekágy alapötlete az volt, hogy egy olyan bútort hozzak létre, amely a gyermek életének több szakaszában is használható, így elkerülhető a folyamatos bútorcsere. Funkcionális, ergonomikus, mégis letisztult formavilágú darab, amely hosszabb távon kíséri a családokat.

Milyen kihívásokat és lehetőségeket rejt a szakma?
Kihívás a fenntarthatóság és a tömegtermelés közötti feszültség. Ugyanakkor hatalmas lehetőség van abban, hogy a designnal valóban jobbá tehetjük a mindennapi életet, és hosszabb távon gondolkodhatunk a tárgyainkban.

Mit jelent számodra inspirációt más női alkotók munkássága? Van példaképed?
Inspirál, ha látom, hogy más nők is sikeresen megtalálják a hangjukat a tervezésben. Nem feltétlenül egy konkrét példaképet követek, inkább sokféle alkotóból merítek, legyen szó akár a bútortervezésről, akár más kreatív területekről.

Mit tanácsolnál más fiatal tervezőknek, különösen lányoknak, nőknek?
Azt, hogy merjenek önazonosak lenni. Ne próbáljanak mindenáron megfelelni trendeknek, inkább keressék meg a saját hangjukat, és higgyenek abban, hogy amit terveznek, az értéket képviselhet. A kitartás, a kíváncsiság és a nyitottság a legfontosabb.